Amerikai Staffordshire Terrier
Nem olyan, amilyennek hiszik..
Egy fajta amelyről sok tévhit született, egy fajta melynek igazi arcát csak az ismeri aki találkozott már vele...

Mit takar az amstaff név?
Az amstaff szó ugyanazt jelenti mint az amerikai staffordshire terrier, csak egy lényeges rövidítés:Amerikai Staffordshire Terrier. Tehát ha bármelyik szót halljuk mindig ugyanarra a fajtára kell gondolnunk, nem szabad tévedésbe esnünk. Sok beceneve van még ennek a fajtának:stafford, AMST, staffie STB.

Története
Az amstaff utolsóként került ki a bull and terriererek, azonbelűl amerikai ágazatából....
 A 1800-as évek előtt kedveltek voltak a viadalok.  A tulajdonosok bulldogjaikat vadászterrierekkel keresztezték, így remélve a nagyobb fürgeséget, kitartást az arénákban. De az 1800-as években viszont már a bulldogok és vadászterrierek tenyésztése két irányba indult el Angliában, és ezidőre tehető az Európából Amerikába irányuló tömeges kivándorlás is, s bulldogjaikat, vagy a keresztezett egyedeiket is magukkal vitték. Így sok területen más-más harcikutyák alakultak ki. A tenyésztési cél mindig egy volt, méghozzá a harcban a minél jobb "fellépés", ezért csak az erősebb egyedek kerültek továbbtenyésztésre, s közben rájöttek arra is, hogy a legjobb párosítás a 45-50 cm-es marmagasság és a 25-30 kg, de még így is több helyen változatos volt a küllem. 1898-ban Michigam államban, Detroidban megalakult az United Kennel Club, és elkezdte ezeket a kutyákat regisztrálni amerikai pit bull terrier néven. 
Közben a kutyabarátok, tenyésztők tervszerűen elkezdték a kutyákat keresztezni, de már nemcsak a küllemre, hanem a karakterre is odafigyelve.Céljuk az volt, hogy minél nagyobb felhasználhatóságú, emberben bízó, kiegyensúlyozott idegrendszerű, nagy munkabírású kutyát alkossanak, s tervük meg is valósult. Az évtizedekig tartó tenyésztés meghozta gyümölcsét, s ez a "showváltozat" egyre jobban kezdett elkülönülni az arénákban küzdő harcikutyáktól. Az akkori tulajdonosok kutyáikat szükségesenk tartották a megkülönböztetést a pitbulltól. A fajtát az Amerikai kennel Club 1936-ban ismerte el, mint hivatalos fajtát staffordshire terrier néven, de ezt 1972-ben bővítették az amerikai szóval, hogy könnyebben megkülönböztethesség a staffordshire bullterriertől.

Viselkedés, egyéniség
Az amerikai staffordshire terrier, nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is kimagasló a kutyák között, hiszen nagy hangsúlyt fektettek ebbe a tenyésztés során. Az amstaff magabiztos mindenhol, vidám, szeret mások kedvében járni, mindenkivel barátságos, mind addig amíg családját nem fenyegeti veszély. Nagyon keresi, szereti a társaságot, felismeri a jó és rosszándékú embereket. Kimagasló az őrzésben, tulajdonosa nyugodtan ráhadhatja vagyonát. Az amstaff barátságos a gyerekekkel is, remekül alkalmazkodik az új dolgokhoz. Más kutyákhoz könnyen hozzászoktatható, főleg ha már kiskorában elkezdtük a megfelelő szocializációt. Sajnos gyakori probléma, hogy a megfelelő szocializáció kihagyása miatt hajlamosak más kutyákkal való agresszív viselkedésre. A staffordshire terriernél döntő fontosságú, hogy hogyan van nevelve fiatal korában. Mindemellet kiváló a helyzetfelismerő képessége is, ez gazdájának is nagy segítség lehet, és emellett nagy védőösztönnel rendelkezik ami már 10 hónapos korában kezd megnyilvánulni. Amikor csak teheti szeret központban lenni, hogy mindenmi ráfigyeljen. Bármikor tud bárkinek az arcára mosolyt varázsolni. Nagyon intelligens fajta, remek munkakutya, családikutya is egyben. Rendkívűl játékos fajta, mozgásigényét szigorúan kikell elégítenünk. Viszont az tudnunk kell, hogy a staffordshire terrier nem való mindenkinek.

Megjelenés
Az amerikai staffordshire terrier fajtastandardját 1936. június 10-én fogadták el, azóta nem is változott. Színben a fekete-cser össeállítás, a teljes fehér, és a mályvaszín nem fogadott el, szőre rövid. Az amstaffnak zömöknek kell lennie, és fürgének. Középtermetű, méretéhez képest nagyon erős kutya. A mellkas mély és széles. Azok az egyedek melyek túl agresszívak, vagy félénkek, vagy van valami "standard ellenes" küllemi adottságuk van, azokat jobb ha nem szaporítjuk(!) tovább, így is sajnos sok ember aki csak pénzért vagy kedvtelésből 'tenyészti' őket, nagy károkat okoz a fajtának. Az igazi tenyésztő a leges legjobb minőségre törekszik...
A standardot elfogadta az amerikai Staffordshire Terrier Club és  az American Kennel Club igazgatótanácsa hagyta jóvá 1936. június 10.-én.
Az amerikai staffordshire terrier méretéhez képest nagy erő benyomását kelti; zömök felépítésű, izmos, de fürge és kecses, fogékony a környezete iránt. Ne legyen "agárszerű", vagy hosszú lábú. Bátorsága közmondásos.
FEJ: Közepesen hosszú, széles koponya, határozottan kiálló pofacsontok, erős stop, a fülek magasan tűzöttek. 
FÜL: Kupírozott, vagy kupírozatlan, ez utóbbi jobb. A kupírozatlan fülek legyenek rövidek, félrózsafül vagy megtört. A tehénfül hiba. 
SZEM: Sötét és kerek, mélyen ülő és távolfekvő. A szemhély nem lehet rózsaszín. 
ORR: Közepesen hosszú, a stop meredek körívvel esik a szem alatt. Az állkapocs határozott, jól kirajzolódó. Az alsó állkapocs erős, nagy fogóerővel. Az ajkak zártak és nem lógnak. A felső fogsor szorosan az alsót fedi(ollós harapás). Az orr teljesen fekete. 
NYAK: Nehéz, enyhén ívelt, a vállaktól a koponyafelé keskenyedik. A bőr feszes. Közepes hosszúságú.
VÁLL: Erős és izmos, a lapockák szélesek és meredeken lejtenek.
HÁT: Meglehetősen rövid. Enyhén ível a martól a farig. Finoman és röviden ereszkedik a hátsó résznél a faroktőig. Vékonyánál enyhén szűkül.
TEST: Jól ívelt, mélyen hátranyúló, jól zárt bordák. A mellső lábak kellően távol vannak egymástól. Hagynak elég helyet a mellkasnak. A mellkas mély és széles.
FAROK: A kutya testéhez viszonyítva rövid, alacsonyan tűzött, finom csúcsban végződik: nem hajlik vissza fölé, nem kunkorodó.
LÁB: A mellső láb legyen egyenes, nagy, vagy kerek csontokkal, a csűd egyenes. A mancsok nem fordulnak be. A hátsó rész kellően izmos, mélyen lévő csánkkal, nem fordul se be, se ki. A mancsok nem túl nagyok, kellően íveltek és zártak. A járás legyen ruganyos, ne gördülő vagy poroszkáló.
SZŐRZET: Rövid, sűrű, kemény tapintású és fényes.
SZÍN: Minden szín, egyszinű, többszinű, vagy foltosváltozatban megengedett, de a teljesen fehér, több, mint 80% ban fehér és a fekete cser, valamint a májszínű nem kívánatos.
MÉRET: A magasság és a súly arányban áll egymással. A kívánatos marmagasság kb. 45-48 cm, a kanoknál és 43-45 cm a szukáknál.
HIBÁK: Büntetendő a hússzinű, ún. Dudley-orr, a világos, a rózsaszínű szemhély, a túl hosszú vagy rosszul tartott farok, az előre-és az alulharapás.

Kinek való az amstaff?
Azoknak akik elég időt tudnak a kutyájukra fordítani. A kölyökkori szocializáció döntőfontosságú lesz a későbbiekben. Ez a kutya nem azoknak az embereknek való akik egésznap nincsenek otthon és nem fordítanak elég időt a mozgásra és a játékra (természetesen kutyával együtt!). A kutyát tudnunk kell irányítani, ezért erős akaratú és kezű gazda kell, de nemszabad agresszívan nevelni, sokkal többet ér ha játékosan neveljük kedvencünket.

Összefoglalás
Az amstaff mind a mai napig őrzi ősei tulajdonságait. Intelligens, barátkozó, olykor félelmet nem ismerő fajta. Sajnos nem mindenki által kedvelt fajta, hiszen a pitbull is az ősei közé tartozik, de akiknek ez az egyetlen kifogásuk, vélemyényük biztosan nem találkoztak még hasonló kutyával sem, mind a mellett, hogy magával a pitbullal sincs semmi probléma megfelelő nevelés mellett. Nagyon jó munkakutya, szívesen elvégzi a ráhagyott feladatokat. Az amstaff középtermetű kutya, és méretéhez képest nagyon erős. Az idegenekkel is barátságosan viselkedik amíg nem jelent veszélyt családjára. Szőre rövid, bármely színben elfogadott, kivéve a fekete-cser összeállítás, a teljes fehér és mályvaszín. Könynen kiképezhető fajta, szinte még igényli is a munkát. Jó sportkutya és a gazdáknak a vagyonukat sem kell féltsék ha rájuk hagyják. Már kiskorában elkell kezdeni a szocializációt, közösséghez, emberekhez szoktatni, hogy ebből nagyobb korában ne legyen baj. Sajnos gyakori probléma, hogy a megfelelő szocializáció kihagyása miatt hajlamosak más kutyákkal való agresszív viselkedésre. Nagyon szereti a gyerekeket, ha korán hozzászoktatjuk más háziállatokkal is könnyen együttarthatóak. Rendkívűl játékos fajta, mozgásigényét szigorúan kikell elégítenünk. Viszont az tudnunk kell, hogy a staffordshire terrier nem való mindenkinek. A fajtát az Amerikai kennel Club 1936-ban ismerte el, mint hivatalos fajtát staffordshire terrier néven, de ezt 1972-ben bővítették az amerikai szóval, hogy könnyebben megkülönböztethesség a staffordshire bullterriertől.